Maria szeretett egyedül enni.
Marija je volela da jede sama.
Minden péntek este elment ugyanabba a kávézóba, ami a munkahelye közelében volt.
Svakog petka uveče odlazila je u isti kafić blizu svoje kancelarije.
A hely kicsi volt, egyszerű székekkel és kis asztalokkal.
Kafić je bio mali, sa jednostavnim stolicama i malim stolovima.
Ő mindig az ablak mellé ült, hogy nézhesse az utcán elhaladó embereket.
Uvek je sedela pored prozora da gleda ljude kako prolaze ulicom.
Szerette nyugodtan olvasni a könyvét és csendben inni a kávéját.
Volela je da u miru čita knjigu i pije kafu.
Ez volt az ő kis pihenőideje munka után, amikor nem kellett senkivel beszélnie.
To joj je bio mali trenutak odmora posle posla, kada nije morala ni sa kim da razgovara.
A pincérek már ismerték őt. „Egy személyre?” kérdezték mindig, amikor belépett.
Konobari su je već znali. „Sto za jednu osobu?” pitali bi je svaki put kada uđe.
Egy pénteken a kávézó nagyon tele volt.
Jednog petka kafić je bio pun.
Minden asztal foglalt volt, az emberek beszélgettek és ettek.
Svi stolovi su bili zauzeti, ljudi su pričali i jeli.
Maria leült az ablak mellé, és próbált olvasni, de túl nagy volt a zaj.
Marija je sela pored prozora i pokušala da čita, ali je bilo previše buke.
Ekkor kinyílt az ajtó.
Tada su se vrata otvorila.
Egy férfi lépett be, és körbenézett, de minden hely foglalt volt.
Ušao je muškarac i pogledao okolo, ali nije bilo slobodnog mesta.
Csak Maria asztalánál maradt egy szabad szék.
Jedina prazna stolica bila je za Marijinim stolom.
A pincér azt mondta a férfinak: „Leülhet ide, Maria mellé.” Maria becsukta a könyvét. „Nem,” mondta. „Ez az én asztalom.” Nem akart idegent maga mellé.
Konobar mu je rekao: „Možete sesti ovde, kod Marije.” Marija je zatvorila knjigu. „Ne,” rekla je. „Ovo je moj sto.” Nije želela nepoznatu osobu pored sebe.
A férfi ránézett.
Muškarac ju je pogledao.
Kedves szeme volt és barátságos mosolya. „Csak ma estére,” mondta.
Imao je mirne oči i blag osmeh. „Samo za večeras,” rekao je.
Maria elfordult. „Én mindig egyedül ülök,” mondta.
Marija je skrenula pogled. „Ja uvek sedim sama,” rekla je.
A kávézó tele volt, a férfi pedig még mindig állt.
Kafić je bio pun, a on je i dalje stajao.
Nagyon fáradtnak tűnt.
Izgledao je umorno.
Maria újra ránézett, és elkezdte rosszul érezni magát.
Marija ga je ponovo pogledala i osetila nelagodnost.
Letette a könyvét, és arrébb tette a táskáját. „Rendben.
Spustila je knjigu i pomerila torbu sa stolice. „U redu.
Leülhet ide,” mondta.
Možete sesti,” rekla je.
A férfi elmosolyodott. „Köszönöm.
Muškarac se nasmešio. „Hvala.
Daniel vagyok.” „Maria,” mondta ő.
Ja sam Danijel.” „Marija,” rekla je ona.
A pincér odaadta az étlapot, ők pedig süteményt és kávét rendeltek.
Konobar im je doneo meni, pa su naručili kolač i kafu.
Egy ideig csendben voltak.
Neko vreme su ćutali.
Maria kinézett az ablakon, de a férfit látta a tükörben is, ahogy mosolyog.
Marija je gledala kroz prozor, ali je u staklu videla Danijela kako se smeška.
Daniel megszólalt. „Gyakran jársz ide?” „Igen, minden pénteken,” mondta Maria. „Én általában otthon eszem,” mondta Daniel. „De ma valami újat akartam.” Maria nem válaszolt.
Danijel je progovorio. „Dolaziš li često ovde?” „Da, svakog petka,” rekla je Marija. „Ja obično jedem kod kuće,” rekao je Danijel. „Ali večeras sam hteo nešto novo.” Marija nije odgovorila.
Aztán Daniel a könyvekről kezdett beszélni.
Zatim je Danijel počeo da priča o knjigama.
Maria hirtelen érdeklődni kezdett, mert nagyon szerette az olvasást. „Milyen könyveket szeretsz?” kérdezte.
Marija se odjednom zainteresovala, jer je volela da čita. „Koje knjige voliš?” pitala je.
Daniel mesélt, Maria pedig hallgatta és mosolygott.
On je pričao, a ona je slušala i smeškala se.
Lassan beszélgetni kezdtek.
Polako su počeli da razgovaraju.
Az idő gyorsan telt, a sütemény is finomabbnak tűnt, mint szokott.
Vreme je brzo prolazilo, a kolač je bio ukusniji nego inače.
Maria már nem a könyvére gondolt, hanem Danielre.
Marija je zaboravila na knjigu i pričala sa Danijelom.
Amikor végeztek, Daniel felállt. „Köszönöm, Maria.
Kad su završili, Danijel je ustao. „Hvala ti, Marija.
Jó volt beszélgetni veled.” Maria belül valami melegséget érzett. „Igen,” mondta. „Nekem is jó volt.” Daniel ránézett. „Talán jövő pénteken kérhetnél egy kétfős asztalt?” Maria ránézett.
Prijao mi je razgovor.” Marija je osetila toplinu. „I meni,” rekla je.
Elmosolyodott. „Igen,” mondta. „Azt fogom kérni.
Danijel ju je pogledao. „Možda sledećeg petka možeš tražiti sto za dvoje?” Marija ga je pogledala.
Egy kétfős asztalt.”
Nasmešila se. „Može,” rekla je. „Tražiću sto za dvoje.”