Eszter Spanyolországba készült meglátogatni az unokatestvérét.
Ester je putovala u Španiju da poseti svoju rođaku.
Először repült egyedül, és kicsit izgult miatta.
Prvi put je letela sama i bila je malo nervozna.
Reggel korán felkelt, bepakolta a bőröndjét, megnézte a repülőjegyét, majd elindult a repülőtérre.
Ustala je rano, spakovala kofer, proverila kartu i krenula ka aerodromu.
Amikor megérkezett, egyenesen a check-in pulthoz ment.
Kada je stigla, odmah je otišla do šaltera za čekiranje.
A pultnál dolgozó nő mosolyogva kérte: „Az útlevelét kérem.” Eszter kinyitotta a táskáját.
Radnica na šalteru se nasmejala i rekla: „Pasoš, molim.” Ester je otvorila torbu.
Átnézte egyszer, majd még egyszer, de az útlevele nem volt sehol. „Szerintem elvesztettem az útlevelemet!” – mondta, és teljesen elpirult.
Pregledala je jednom, pa još jednom, ali pasoša nigde nije bilo. „Mislim da sam izgubila pasoš!” rekla je i potpuno pocrvenela.
Egyre idegesebb lett.
Počela je da paniči.
A dolgozó nyugodtan megkérdezte, hol látta utoljára.
Radnica je mirno pitala gde ga je poslednji put videla.
Eszter ekkor eszébe jutott, hogy a taxiban mutatta meg az iratait, amikor fizetett.
Tada se Ester setila da je pokazala dokumente taksisti kada je plaćala vožnju.
Rögtön felhívta a taxis céget. „Kérem, segítsenek, az útlevelem a kocsiban maradt!” Tíz perc múlva megcsörrent a telefonja.
Odmah je pozvala taksi firmu. „Molim vas, pomozite, pasoš mi je ostao u kolima!” Deset minuta kasnije telefon je zazvonio.
A sofőr volt az. „Megtaláltuk, már visszafelé viszem!” Eszter a bejáratnál várakozott, és alig tudott nyugodni.
Bio je to vozač. „Našli smo ga, vraćam se nazad!” Ester je čekala na ulazu i nije mogla da se smiri.
A keze remegett, ahogy az idő telt.
Ruke su joj se tresle dok je vreme prolazilo.
Körülbelül húsz perc múlva meglátta a sárga taxit.
Posle dvadesetak minuta ugledala je žuti taksi.
A sofőr mosolyogva kiszállt, és átadta neki az útlevelet. „Nagyon köszönöm!” – mondta Eszter megkönnyebbülve.
Vozač je izašao i nasmejao se dok joj je vraćao pasoš. „Hvala vam mnogo!” rekla je Ester sa olakšanjem.
Ezután visszarohant a pulthoz.
Zatim je potrčala nazad do šaltera.
A dolgozó csak annyit mondott: „Épp időben.” Eszter elmosolyodott, mert végre minden rendben volt, és felszállhatott a repülőre.
Radnica je samo rekla: „Stigli ste na vreme.” Ester se nasmejala, jer je sve ipak bilo u redu i mogla je da se ukrca na let.